Hoffmann Nágl Rita
"Ne félj, kilépni az árnyékból
Engedd meg magadnak,
Légy magad a fény"
/Dragon Lady/
A nevem Hoffmann-Nágl Rita. És ki is, vagyok Én?
Ez egy felettébb érdekes és bonyolult kérdés. Még mindig sokszor elgondolkodom ezen és van hogy nem mindig egyértelmű a válasz. De szerintem, nem csak én vagyok ezzel így, vagyunk páran, kik keresik létük igazi értelmét és ez nem egyszerű út. Viszont azt, én már tisztán érzem, miért születtem le, és mi a feladatom, ezen viszontagságokkal teli, mégis gyönyörű bolygón.
Kellett egy kis idő, míg megtaláltam és az Utamra álltam, de már itt vagyok és elindúltam, az Úton...
Fényőrző vagyok, Földörző, Útkereső és Útmutató, Segítő és Papnő...
És akkor most megragadom az alkalmat és kísérletet teszek, hogy eladjam magam,... vagyis írok egy pár sort magamról.
Nem is olyan rég, lassan 50 éve születtem, bár ezt fel nem fogom, hogy repült el íly hamar az idő.
A Vértes lábánál születtem és nőttem fel, egy pici Sávb nemzetiségi faluban. Kisgyermekként nagyon eleven voltam, estem keltem, hol fáról, hol földön. De nem csak a testem pörgött mint a búgócsiga, a képzelőerőm is folyton alkotta, a maga kis történeteit. Nem igazán voltak barátaim, hogy ez az anyai tilalom, vagy a magam kis belső különcsége hozta így, nem tudom, de tény hogy nagyon jól el voltam, a saját képzelet alkotta világomban, egyedül is. Nem tagadom, hiányoztak a pajtások, de nem tudtam megértetni velük magam. De kárpótolt, a körülöttem lévő akkor még megértett, csodavilágom.
Aztán az általános iskolában minden megváltozott, telt az idő és nem értettem, mi a baj velem, miért nem szeretnek a tanárok, a diák társak, miért nincs barátom, miért nem érdekel már semmi. Miért mondják a tanárok és körülöttem mindenki, hogy buta és rossz vagyok. Felnőtként kiderűlt, hogy a problémám neve ADHD és Diszlexia. Egyre jobban féltem az élettől és egyre magányosabb voltam. Akárhányszor bántottak vagy megaláztak belázasodtam, a gyerekkorom, és fiatal felnőtt korom, nagyrészt betegesen töltöttem.
Ezért belemenekűltem a mesék világába, szuperhős képregényeket olvastam. Úgy gondoltam, ha Hősként feláldoznám magam, talán szeretni fognak...
Nincs visszavágyódó gyerekkorom, talán egész picinek, ott a "varázsvilágban" jó volt.
Aztán tizenévesen jött az, amit senkinek se kívánok, mégis sokunkkal megeshetett, a nevelőapám pedofil hajlamainak áldozatává váltam. Addigra már, se önértékelésem, se hitem, se bátorságom nem volt, hogy bármit tegyek ellene, hiába szóltam anyumnak, nem hitt nekem.
Sok időbe telt, míg megszabadúltam tőle.
De a nőiségem sokáig nem tudtam megélni, az miatt, ami történt. Félelem a szextualítástól 28 éves koromig gátolt, hogy bárkivel is intim kapcsolatot létesítsek.
Felnőtként még rosszabb irányt vett az életem, mindent elvesztettem, és majdnem az életem is. Akkoriban már testi tünetté vált, a lelki probléma, az orvosok nem jöttek rá mi a baj. Ezt az iszonyat fájdalmat, mi bennem dúlt, nem tudtam elmondani, senkit nem érdekelt, így versbe írtam ki, mi legbelül mart, így csillapítva, robbanásig feszült érzéseim.
Eljött az idő, mikor nem bírtam tovább, 30 évesen, úgy döntöttem, feladom.
De odafönt úgy döntöttek, nem teljesítettem, amiért leszülettem, így visszalöktek az életbe, szerencsémre.
Aztán 37 évesen egy sátorral és némi élelemmel, bevetettem magam egy hétre a Pilisbe, hogy eldöntsem tovább folytassam, vagy hova tovább. De úgy döntöttem folytatom, persze ehhez az a megerősítés is kellett, amit odaföntről kaptam, "szedd össze magad, egyedül is képes vagy rá, nem véletlen vagy itt".
Ott hamvaimból születtem újjá, mint a tűzmadár és most már, a csillagos Ég se határ.
Hát elundultam, nehéz volt az út felfelé, tele akadályokkal, de már azt mondom, nagyon is megérte...
Régóta érdekel a spiritualitás, mondhatni együtt vettem magamhoz az anyatejjel, Anyumat is erősen érdekelte a téma.
Már kamaszként is kutattam az élet megmagyarázhatatlan dolgait, Däniken könyveket olvastam és amit a 80-as években el lehetett érni, megcsináltam a Reikit, majd az agy kontrollt is. De a depresszió, ezeket egy jó időre félrerakta, egy sötét helyre.
Majd hosszú idő elteltével, a gödörből kimászós időszakom alatt, találtam egy könyvet, ami nagyon sokat segített az hitemben, és ez a Titok volt. Pránanadival is akkoriban ismerkedtem meg és az első Mesterem, Hirsch Erzsébet a szárnyai alá vett. Nagyon sokat köszönhetek neki és ennek az energetikai rendszernek, így kezdődött meg a spirituális utam újra.
Aztán rámtalált a szerelem és büszkén mondhatom, már 10 éve töretlen rajongunk egymásért.
Ő az, aki mellett megtaláltam az igazi boldogságot, mellette lehetek az, aki vagyok.
Persze a vonzás törvénye, ebbe jócskán besegített, mint minden másba is, az újjászületésem óta.
A boldog élet beteljesülésben fürdőzve, nem vettem észre hogy az életem elkezdett stagnálni. A covid után jöttem rá, valami hiányzik az életemből. Letértem volna az Utamról? Rájöttem hogy tovább kell tanulnom, csak a Pránanadi nem elég, tudni akarom az energiák működését és gyógyító hatását, és hogy nekem mi is lenne ezzel a küldetésem.
Így elkezdtem más irányba, is tágítani az érdeklődésem, megcsináltam a Hatha jóga oktatói, Gyerekjóga oktatói tanfolyamot, az Access Barst, majd a Hangtál Mester tanfolyamot, majd újra megcsináltam a Reiki l.-et, és Reiki ll.-őt Dr. Varga-Sebők Anitánál, majd a Kristályenergetikát, a Pszí sebészetet, a Mágikus érintést, az EMSZILt és a Tantra jógát.
Azóta már Reiki Mester-Tanár vagyok, Tóth Tamás Reiki Mester jóvoltából.
De tanultam Théta Healinget, Akasha olvasást, Reinkarnációs utaztatást, Kvantumérintést, Prána energia gyógyászatot, Csakra harmonizálást, Metamorf masszázst, Labirintus vezetést, Meseterápiás erdőmerülést és még sorolhatnám...
De ez csak a kezdet volt, nem nyugodott a lélek és új tudásra szomjazott, új lehetőségeket és utat keresve,
tudni akartam, a létezés rejtett titkait, tudását.
Számtalan energetikával kapcsolatos tudást sajátítottam el, de valami még mindig hiányzott.
Már gyermekként is imádtam a Sárkányokat, elkísérték és segítették életem, ott voltak mindig, de most erősebb volt a hívás. Valamit üzenni akartak, éreztem. Elkezdtem hát böngészni, és a sárkányok mutatták az utat, így találtam rá egyik, számomra Kedves, Mesteremre, Macskás Mici Lunára. Mikor megláttam tudtam régebbről ismerem, mint ez az élet és úgy éreztem hazatértem, ... Jelenleg is ő az egyik Mesterem, barátom, egy csupaszív Fehér Bűbájos, nála tanulom a Papnőséget és ő vezetett be a Sárkányok mágikus világába is.
Mióta ezt a mágikus utat járom, sokkal magabiztosabb vagyok, sok önismereti munkát végeztem, voltam mélyen és magasan is, megöleltem a belső gyermekem, szembenéztem az árnyék énemmel, rátaláltam Nőiségem, belső sebeire. Sok praktikát tanultam és tanulok jelenleg is.
Aztán ráleltem a másik Mesteremre is, Kara-Kám Sámánra, elindúltam hát azon az ösvényen is, tetszett a lázadása, a világ szemléletével szemben, tetszett hogy nem szemellenős dísz sámán, tetszett hogy ellene megy minden megszokott tanításnak és az hogy rendületlen az igazságot keresi. Szeretem hallgatni, igaz és szeretetteljes tanításait, részt venni lélek munkáiban, és kreatív munkáiban egyaránt. Tőle tanultam Pszí sebészetet, Információs gyógyászatot és azt is hogyan kell lélekutazni.
Hogy ők a Mestereim, az nem véletlen, megtaláltam a számomra megfelelő női és férfi minőséget, akik most a szeretet útján, adják át, azt a tudást nekem, amire szükségem van. És a tanulás folyamata, sosem ér véget...
Én elmondhatom, hogy gyermekkori álmom szívem vágya, hogy Szuperhős legyek, valóra vált.
Igaz, az önfeláldozás vágyát már levetettem, de ami a legfontosabb feladata egy Hősnek, a segítő szándék, önzetlen szeretettel. És én, ezt választottam.
Lehet hogy hosszúra nyúlt a történetem, ezt kérlek nézzétek el nekem, de meg kellett hogy ismerjetek, hogy honnan jövök és hová tartok és hogy ki vagyok, Én.
Tudnotok kell hogy egy vagyok közületek, hogy velem is történtek, nem túl jó dolgok, és hogy bízhattok bennem, mert nem véletlen vagyok, itt, most. Segíteni szeretnék, mutatni az utat, annak aki kéri...
A Teremtő Hit és a Szeretet kíséri Utamat, tartsatok hát velem, ha szeretnétek.